Értékelés

Ady-projekt

Egyéni beszámoló: a tanulási folyamat elemzése

Az utolsó hét végére nagyon tág és színes ismeretet tudhatunk magunkévá Ady Endréről, a verseiről, költészetéről, a stílusirányzatokról és magáról a kor filozófiai gondolkodásáról. Nagyon érdekes témákról olvashattunk, nézelődhettünk órákon is és otthon az interneten is.
A csoportunkban öten voltunk lányok és nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot, így egyszerű volt összedolgozni. Minden héten segítettük egymás munkáját, kiegészítettük, ha esetleg eszünkbe jutott valami új, lényeges gondolat. A határidőket próbáltuk betartani, lényegében füzetben dolgoztunk, valamint elmentettük a fájlokat a saját számítógépünkre. A határidő utolsó napján összegeztük, ellenőriztük és feltöltöttük a blogra az elkészített dokumentumokat. Mindenki az önmaga elkészített munkákat töltötte fel, innen látszik, hogy mindannyian egyaránt kivettük a részünket a munkából.  Óránkon nagyon élveztük a csoportos feladatokat. Szerintem így könnyebben megértettük a korszak és Ady mondanivalóját. Az interaktív feladatok segítenek abban, hogy könnyebben felelevenítsük a Ady Endre költészetét a későbbiekben. A legérdekesebb feladat a filozófiai irányzatok megismerése és bemutatása volt. 

Filozófia-Freud

Sigmund Freud

A 19. század filozófiájában fontos szerepet játszott az osztrák Sigmund Freud (1856—1939) aki kifejlesztette a pszichoanalízis módszerét.  Vizsgálta a mindennapi életet és annak jelenségeit. Célja a múltban történt konfliktusok által keletkezett rossz érzelmek, emlékek feltárása a tudatalattiból, majd ezeknek az újraértelmezése. Nézetei szerint az ember tudatos világa mögött az ösztönök, köztük elsősorban a szexuális ösztönök gazdag hálózata alkotja a tudattalant. A társadalmi normák és elvárások miatt a lélek kifejlesztett egyfajta védőberendezést, az az elnyomja, elfojtja az ösztönöket, s ez szorongásokat, kényszercselekedeteket és -gondolatokat eredményezhet. Az orvos az analízis segítségével feltárhatja az elfojtást, mely során a beteg beszámol az emlékképiről, álmairól. Az orvos, analitikus elemzi ezeket, s ennek segítségével gyógyítani is képes a beteget. Freud később pontosította a lelki szerkezetet, megkülönböztetve a felettes ént, az ént és az ösztön-ént. A freudizmus hamar világmozgalommá vált, s híres tudósok fejlesztették tovább. (Pl.: Carl Gustav Jung 1875–1961)

4. feladat: Ady-vers bemutatása

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

A vers Párizsban íródott 1906-ban, miközben Ady az egyik kedvenc kávéházának teraszán üldögélt és nézte a párizsi életet. 1907-ben jelent meg a Vér és arany című kötetben.

A címben szereplő Ősz szó egy szimbólum, ezért írja nagybetűvel. Az ősz, mint évszak szimbolizálja az elmúlást és az öregedést. Ezért a címben szereplő Ősz az elmúlásnak és a Halálnak a szimbólumává válik. 

A versben Ady a Szent Mihály sugárúton sétál egy forró nyári napon, miközben falevelek hullnak a fákról. Adynak a falevelekről eszébe jut az ősz, elmúlás és a halál.

A mű főszereplője az Ősz, ami a Halált szimbolizálja. A halál egy rossz fiúcska képében jelenik meg, aki kisgyerek módjára rosszalkodik az utcákon, becsönget a házak kapuján, majd elszalad. „S Párisból az Ősz kacagva szaladt.” Ady sokat gondol a halálra, mivel súlyos betegségben szenved. Számos szinesztézia fedezhető fel a műben, melyek kiemelik, felerősítik az érzelmeket és olvasottakat. A költő azon a bizonyos sugárúton találkozik a halállal. 

A magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot, átkíséri a lelkeket a túlvilágra. Ez a vers nagyon élesen vetíti elénk a költő érzésit, gondolatait.

A vers műfaja chanson azaz dal. Ebben a versben Ady a halállal kapcsolatos legszemélyesebb érzésiről ír.

Ady Endre-Párisban járt az Ősz

Ady Endre: Őrizem a szemedet

A vers 1916 januárjában íródott. A világban ekkor dúl az első világháború, amelyet Ady mélységes elítélt. A halottak élén című verseskötetben jelent meg.
Ady retteg a háborútól, a világ pusztulásától, a saját betegségétől, a haláltól. Mindezek ellenében egyetlen támasza, vigasza van: Csinszka, akibe görcsösen kapaszkodik, hogy együtt túlélhessék ezt az időt. A mű Ady féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás vigasza, a háború közepette védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a szerelmi szenvedély. 

Motívumként megjelenik benne a hazaérkezés, ami egyben a vers szituációja is. Ez nem csak egy motívum, mert meghatározza a költemény egészét. Egy ellentét figyelhető meg a vers egészében: egy idegen világ áll szemben az ember társával. A műből kiérezhető a népi jelleg a maga nyugodtságával, másrészről a rettenet, riadtság is.

Ady egy kastélyban él Csinszkával, miközben kint dúl a háború. Egymástól függenek, egymásra támaszkodnak, csak egymásban bízhatnak. Egy kandalló előtt ülve fogják egymás kezét, ami jelentheti a testi és a lelki kapcsolatot egyaránt. Lelki kapcsolat másik kifejező eszköze a szem. „A szem a lélek tükre.” A szem tükrözi Csinszka fiatalságát. Ady ezért néz mélyen a szemébe, hogy a lelkébe láthasson bele. „Őrizem a szemedet.” Ady az őrzöm helyett a régiesebb őrizem szót használja ami egy ünnepélyességet ad a versnek.

Műfaja elégikus chanson. Az elégia a fájdalmat, csalódást, gyászt megéneklő költemény. A francia mintára írt elégikus chanzon tehát a költő személyes érzelmeit, gyászát, fájdalmát kifejező dal.

1. feladat: Stílusirányzatok-Irodalom

                                      Szecesszió az irodalomban

A magyar irodalomban az előzmények közé sorolható Vajda János romantikus líraisága, Reviczky Gyula hangulat költészete.  Életérzése a kiábrándulás, a dezillúzió, a dekadencia, s ugyanakkor valamiféle anarchikus lázadás. A jelzők aránytalan nagysága és a téma az, ami lehetővé teszi a megkülönböztetést - és az ezekben megnyilvánuló mesterkéltség. Jellemző az indázó mondatszerkezet az erőltetett alliteráció. Nemcsak a kirekesztett kultúrák kerülnek előtérbe (ősi keleti, ázsiai és afrikai hatások), hanem a társadalomból kirekesztett emberek, rétegek is. Mindez párosul a művészi életforma szinte vallásos tiszteletével. A stílus veszélye a túlzás - minden tekintetben. A szecesszió nemcsak újításai miatt fontos a magyar irodalomban, hanem mert utat tört az újításra: nélküle nehezebben fejlődött volna ki a szimbolizmus, az impresszionizmus - de még az avantgárd is.

Babits Mihály: Egy szomorú vers (részlet)

barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó
baráttalan bolond

A szecesszió divatos műfajai:

1. Líra:

- dal
- haiku
- tájleíró költemény
- elégia
- életkép
- jellemrajz

2. Epika:

- a lélektani regény
- elbeszélés
- fantasztikus novella
- műmese

3.  Dráma: a lélektan kerül előtérbe. A színházi hatások a mai színházfelfogás előzményének foghatók fel.

- verses dráma
- példázatos kisjelenet

Szimbolizmus az irodalomban

A 20. század elejének egyik legjelentősebb stílusirányzata, a szimbolizmus.

A szimbolista stílust a szimbólumok, sőt szimbólumrendszerek alkalmazása jellemzi, zeneiségre, festőiségre is törekszik, kedveli az expresszív szavakat, kifejezéseket, az ismétléseket és általában a formai gazdagságot. A modern szépirodalomban gyakori a merész képzettársításokat eredményező szimbólumok alkalmazása, de néhány költő teljes életművét uralják a szimbólumok, szimbólumrendszerek mint például Ady Endre. A szimbólum megváltoztatja a mű egyéb rétegeinek jelentését is, látomássá nőhet, amely a reális szemlélet számára a szimbólumban megjelenített merész, hangulati-érzéki képet hitelessé teszi. A szimbólumok alkalmazása a költészetben együtt jár az újszerű szóalkotással, szókapcsolatokkal, valamint a verszene felfokozásával. 

Szimbolista vers: Ady Endre: Vízió a lápon

"Ez itt a láp világa. 
Szürke,

Silány, szegény világ. Megülte
Az örök köd, mely egyre rémít.
A láplakók közt várom én itt
Az én szép fényes reggelem,
Bús esti köd rémít s borul rám,
De az a reggel megjelen.
Rémek között, gomolygó ködben
Elszürkül minden itt a lápon,
A lelkem villan néha-néha,
Szikráit a rémekre hányom
S hogy el ne izzék, hogy legyen:
A szürkeségből néha-néha
Kidugom büszke, nagy fejem.
Vagyok fény-ember ködbe bújva,
Vagyok veszteglő akarat,
Vagyok a láplakók csodája,
Ki fényre termett s itt marad,
Ködomlasztó reggelre várva,
Várván, jön-e a virradat." 

Impresszionizmus az irodalomban

A nyugatosok egyik kedvelt stílusirányzata az impresszionista stílus. Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád verseire jellemző leginkább, de szinte a korszak minden költőjére hatott ez az irányzat. Az impresszionista költő számára legfontosabb a pillanatnyi benyomások ábrázolása, ezért "nincs ideje" a nyelv szabályos szerkezeteinek alkalmazására. Mondattöredékekkel, az igék mellőzésével, a nominális stílus gyakori felhasználásával, ugyanakkor színekben pompázó képekkel, különösen a szinesztézia eluralkodásával, halmozással, kimunkált versformákkal, finom zeneiséggel fejti ki mondanivalóját. De van olyan is, aki a sajátos szerepű értelmezők használatát tartja különösen feltűnőnek az impresszionista stílusban.

Impresszionista vers: Babits Mihály: Új leoninusok

"Kékek az alkonyi lombok, elülnek a szürke galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,

gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.

Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,

csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.

Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;

szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék."

A nyelvi-stilisztikai eszközök hozzájárulnak ahhoz, hogy az impresszionista művész közvetíthesse közönségéhez a tapasztalt, érzékszerveik által befogadott észleleteket, hangulatokat. Éppen a különböző érzékterületek összekapcsolódásának eredményeképpen válik kedveltté a szinesztézia, mint költői kép. Színek, fények, hangok, illatok kapcsolódnak össze a legváltozatosabb képzettársítások során eredeti, érzékletes képekké.

Portfólió 5. feladat

A Csongor és Tünde című műnek a kertben játszódó jelenetéhez terveztem díszletet. A képet valami ok vagy hiba miatt nem tudtam feltölteni!

Portfólió 4. feladat

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

A magyar romantika egyik legkiemelkedőbb műve a Vörösmarty Mihály által írt Csongor és Tünde című romantikus mesedráma. Vörösmarty 1830-ban írta, aminek témáját Gyergyai Albert XVI. Századi széphistóriájából vette. A cenzúra 1831-ig tiltotta a mű megjelenését, majd még ez évben kiadtak belőle 500 példányt.

A műben Csongor a kertből indul és oda is érkezik vissza. A monológ szerint, egy nagyon tapasztalt embert tudunk magunk elé képzelni, mivel leírja a szövegben, hogy minden tartományt és országot bejárt. Ebből tudunk arra következtetni, hogy sok tapasztalata lehet az életről, a különféle emberfajtákról, országokról, hagyományokról. Ha valaki nagyon sokat utazgat, valószínűleg azért csinálja, mert keres valamit. Lehet, hogy még ő sem tudja, hogy mit, csak érzi, hogy valami nem teljes az életében, ezért elindul, hátha megtalálja a hiányzó részecskét. Csongor is ezért indult útnak, mert kereste az élet értelmét, a boldogságot. A monológ szerint Csongor még nem találta meg a számára legfontosabb és legboldogabb dolgot az életben, annak ellenére, hogy majdnem mindent felkutatott érte. Még mindig nem érzi teljesnek az életét, hiányzik belőle az a kicsike darab, amit ő maga sem tud, hogy mi lehet. Csongor a kertbe tér vissza és ez azt jelenti, hogy a boldogság megtalálása nem a helytől függ. Úgy érzi magát, mintha csak sodródna az életben, mint egy falevél, amit fel-felkap a szél és tovább röppenti a megszokott helyétől. Lehet, hogy messze sodorja, de lehet, hogy csak arrébb mozdítja egy kicsit. Nyugtalannak érzi magát, nem számít neki, az sem, ha boldog, az sem, ha szomorú. Lassan már különbséget sem tud tenni a kettő között.
Ám Csongor a kertben megpillant egy fát. Nem is akármilyen fát, hanem egy almafát. A kert a boldogságot helyét szimbolizálja és a benne lévő almafa is egy szimbolikus világot mutat be. Az almafa mítoszokból vett szimbólum, mely arra szolgál, hogy az égi, a földi és a földalatti világokat összekösse. A Csongor és Tünde című műben nagyon könnyen észrevehetőek, a világok szereplői. Tünde szintje a Menny, Csongor szintje a Föld, és Mirigy szintje pedig a pokol. Az almafa gyümölcsének is nagyon sok mögöttes jelentése lehet. Az alma jelentheti a tiltottságot, a boldogságot, a szerelmet, a szépséget, valamint az ajándékot. Ezt a titokzatos fát egy tündérlány ültette, abból a célból, hogy megtalálja a szerelmét. Csakhogy ezt a fát egy öreg boszorkány Mirigy őrzi, aki soha sem kaphat a gyümölcsből, mert egy álmot hozó szellő mindig elszenderíti. Csongor a boszorkány kérésére eloldozza és aznap éjjel ő őrzi a fát.

Ez által Tünde és Csongor vágya is beteljesedik, mert mindketten megtalálták a boldogságot és a szerelmet egymás karjaiban.
Ennek a földöntúli boldogságnak Mirigy vet véget és Tündének távoznia kell Tündérországba.
Csongornak számos próbát ki kell állnia, hogy visszakaphassa szerelmét. Mirigy, amit csak tud, mindent megtesz, hogy akadályozza az ifjú szerelmest. Mirigy titokban levágott egy tincset Tünde hajából és ezzel saját lányát átváltoztatta, hogy ő csábítsa el Csongort. Csongor viszont, Ilmától megtudott információk segítségével, útnak indul Tündérországba, szerelme után. Találkozik Balgával, aki szintén elveszett asszonyát keresi. Így aztán együtt indulnak tovább. Beleütköznek az ördögfiákba, akik döntőbírónak kérik fel Csongor, aki jól átveri őket, versenyt futtat velük, és közben ő eltűnik egyedül az örökségükkel, amit az apjuk hagyott rájuk.
Csongor megérkezik a Hajnal birodalmába, ahol csalódnia kell, mert nem tudta, hogy a szerelmesek csak délben beszélgethetnek. Így csak egy órája van arra, hogy beszélhessen Tündével.
Mirigy megkéri az egyik ördögöt, hogy segítsen neki és adjon át Csongornak valamit. Valamint lánya helyett felkér egy másik lányt, hogy az elcsent hajtincs segítségével, ő csábítsa el Csongort. Az ördög Mirigy parancsára beöltözik Balgának és bead Csongornak egy álomhozó port. Csongor mielőtt délben találkozna Tündével, képtelen ébren maradni és elalszik. Tünde csalódottan távozik emiatt. Később Csongor és Tünde is rájön a cselszövésre és Tünde az Éj birodalmában megkéri az úrnőt, hogy hagy élhessen a Földön a szerelmével.

A történet körülményei erősen tükrözik a valós életet. Azaz, ha boldogok szeretnénk lenni az életben, akkor bizony bátran neki kell vágni az ismeretlennek. A szerelemért és boldogságért mindig áldozatokat kell hozni, mindkét félnek, mert csak így lehet teljes a szerelmük. Ki kell állni a boldogság próbáit, és amikor végre megszereztük a boldogságot, a legfontosabb, hogy meg is tudjuk becsülni.

„A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogak legyünk.”
(Francoise Sagan)

Portfólió 3. feladat

A Himnusz és a Szózat összehasonlítása

Magyarországon a 19. században kibontakozik a romantika és a politikai élet, mely az irodalomban is jelentősen megmutatkozik. Ebben az időben, Európában és hazánkban számos forradalmi megmozdulások voltak, melyeknek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vetett véget.

Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály nevét minden magyar embernek ismernie kell. A kor két kiemelkedő alakja a műveikkel hívták fel az emberek figyelmét, az elnyomás elleni küzdelmekre és az új célokra, melyeket véghez kell vinni.

Kölcsey Ferenc korán elvesztette a szüleit, ezért egyedül érezte magát. Később az irodalomban megtalálta önmagát és otthonra lelt. Kölcsey klasszicista és romantikus verseket egyaránt írt, de akkor tért át teljes egészében a romantikára, amikor Kazinczyval megszűnt a kapcsolata. A Himnusz megírásával fellendítette a kor politikai életét Magyarországon. Ezzel próbálta kérdőre vonni a társadalmat, hogy képesek-e a változásokra.

Vörösmarty Mihály írói pályafutása első felében boldog, szerelmes költeményeket írt majd később Kölcseyhez hasonlóan Vörösmarty is a hazával, a haza sorsával, jövőjével foglalkozott leginkább. Ebben az időszakban írta a Szózatot is, ami az 1832-36-os országgyűlés feloszlatása alkalmából született.

Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményének eredeti címe ez volt: Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból. Ez a költemény az óda egyik válfaja. Emelkedett hangvételű, magasztos tárgyról szól. Istenhez könyörög, fohászkodik, tőle vár segítséget. Jellegzetes beszédhelyzete a megszólítás, ami keretszerűen ismétlődik az utolsó versszakban.

A Szózat is az óda családjából származik.

A Himnusz tartalmaz klasszicista és romantikus vonásokat egyaránt, viszont a Szózat inkább csak romantikusakat. Mindkét költemény keretes szerkezetű, azaz a költemény bevezetésében találjuk a tételmondatot, amely tömören összefoglalja a vers tartalmát. A Himnusz keretét az első, illetve az utolsó versszakban lehet észrevenni. Ezekben a versszakokban szólítja meg Istent, akitől segítséget, bűnbocsájtást kér. Kéri, hogy vessen véget a magyarok szenvedéseinek, mert már eleget bűnhődtünk a sok év alatt. Kölcsey úgy gondolta, hogy Isten az, aki kontrolállta a történelem alakulását. Az utolsó versszakban, már nem kéri, hanem szánalmasan könyörög Isten sajnálatáért. Érezni lehet a költő fájdalmát, elkeseredettségét. A vers mondanivalója az, hogy itt az ideje, hogy újra boldogság, béke, nyugalom legyen az országban.

A Szózatnál ez a keretes szerkezet az első kettő, illetve az utolsó kettő versszaknál érzékelhető. A Szózat témája a Himnuszéhoz hasonlóan a nemzet sorsa, de itt nem fohászkodik, és nem könyörög Isten segítségéért, hanem felszólítja a népet és a hazát. Felhívja a nép figyelmét arra, hogy ez az a hely ahol megszülettünk, ahol meg fogunk halni. Buzdít mindenkit, hogy legyünk hűek ehhez a hazához. Az utolsó két versszakban megismétlődik az első két versszak tartalma.

A keret után mindkét versszakban bemutatja a dicső múltat. A Himnuszban a legdicsőségesebb események felsorolása után Kölcsey előtérbe helyezi a tragikus múltat. A költő kitér a tatárjárásra, a török elleni harcokra. Próbálja meggyőzni Istent, hogy már eleget szenvedtünk. Megpróbálja úgy felvázolni a történteket, hogy az olvasó beleélje magát a szenvedő nép helyzetébe.

Kölcseyvel ellentétben Vörösmarty nem tér ki a tragikus múltra, hanem a múltról át vált a jelenkorra. Ennél a részeknél kijelentéseket tesz. „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.”  Összeveti az ellentéteket, amikkel buzdítani próbálja a népet. A legerőteljesebb, érzelmesebb a 8-9. versszak, amiben tisztán kijelenti, hogy bár voltak számos hőstettek, az ország mégis szenved. Ezután Vörösmarty áttér a jelenről, a jövőre és felteszi a talán a legfontosabb kérdést. Élet vagy halál? Mindkét lehetőséget felveti, mert jöhet bármi, csak a szenvedés múljon el.

A Himnuszban szintén megjelenik a jelen és az ellentétek, de nem olyan részletességgel, mint a Szózatban, ezért nevezzük ezt, értékhiányos jelennek.

A Himnusz és a Szózat verselése is majdnem megegyezik. Mindkét költemény ütemhangsúlyos, időmértékes verselésű. A kettő verselés csak annyiban tér el egymástól, hogy a Himnuszban trocheusok és spondeusok, a Szózatban pedig jambusok találhatóak.

A fent említettekből lehet látni, hogy mindkét mű a haza sorsával foglalkozik. Nem csak meg említi, hanem bőven kifejti a haza sorsáról szóló gondolatokat. A két költemény megmutatja, hogy hova is tartozunk ebben a nagyvilágban.

Mindkét mű megzenésítésére pályázatot írtak ki. Kölcsey művét 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg, majd 1843-ban Egressy Béni komponálta meg a Szózat zenéjét.

A Himnusz és a Szózat nagyon hansonló és egyben különböző költemény, melyek minden nemzeti ünnepen hallhatóak és magyart megérinti, büszkeséggel tölti el, ha hallja.